Parasztnak lenni…

Paraszt – parasztnak lenni – mit is jelentett?!

<– Kezdőlap | Még több érdekes olvasmány |

Paraszt szónak két jelentése van, egy főnévi és egy melléknévi. A szláv eredetű szó kezdetben melléknévként jelent meg a magyar nyelvben, de később jelentéstapadással alakult ki a főnévi alakja. Nyelvjárásokban előfordul még a „paroszt”, „pariszt” és a „prosztó” változat is. Pejoratív mellékzöngéje az évszázadok során alakult ki.

A magyar nyelvbe a „paraszt” szó a szerb, horvát, illetve szlovénprost szóból kerülhetett, amelynek jelentése „egyszerű, közönséges, nyers, durva”. Eredetileg a magyarban is csak melléknévként volt használatos az eredetinek megfelelő pejoratív kifejezésként. Mai főnévi, mezőgazdaságban dolgozó fizikai munkást (agrárproletárt) megnevező jelentése csak később alakult ki.

Buta paraszt? Ki és mi a paraszt? Mit is jelentett régen parasztnak lenni? Most mit jelent? A parasztság eltűnésének és az eltüntetésének az okai.

Tudod, az a „buta paraszt” állatot nevelt, tenyésztett és nemesített. Minden hazai tájegységnek megvolt a rá jellemző állatállománya, ami követte a helyi adottságokat, úgymint növényzet, csapadék, talajviszonyok és mindenkori hőmérséklet. Ez így kimerít vagy kettő egyetemi diplomát!

A magyar tarka szarvasmarhának ötven éve még 12 tájfajtáját tartották nyilván. Mára már csak a magyar tarkát ismeri a szakirodalom. Így amit ez a „buta paraszt” több száz év szorgalmas nemesítő tevékenységével létrehozott, azt a te tanult embered felelőtlen összevissza keresztező tevékenységgel mára teljesen tönkretette!

Az a „buta paraszt” – ez mellett gabona és zöldségnövényt, továbbá gyümölcsöt termesztett, nemesített. Ezeket a gyümölcsöket például nem kellett permetezni és jól tárolhatók voltak, míg a mai okos professzorok által újított növények, úgynevezett növényvédelem nélkül nem hoznak termést, mert elviszik a betegségek, továbbá /gyümölcseik/ hűtőház nélkül szinte azonnal tönkremennek. Szóval a ‘”buta parasztnak” itt is kioszthatsz néhány egyetemi diplomát: növénytermesztő, növényorvos, nemesítő, kertész, stb-stb-stb. – Bizony ám!

Parasztnak lenni megbecsült gazdálkodót jelentett

Ez a „buta paraszt” ezen kívül még gazdálkodni is tudott a terméssel, egyik évről a másikra meg kellett terveznie, hogy a leendő termésből megéljenek, továbbá tartalékot kellett képeznie. Az állatállomány ellátására is kellett gondolnia és ami a legfontosabb, megfelelő minőségű és mennyiségű vetőmagról kellett gondoskodnia, hogy a jövő évben mindezt újra megtehesse. Nos ezért jár egy közgazdász diploma és egy raktározási, raktárkezelési, logisztikai végzettség is.

De itt még nincs vége, az állatok levágása, feldolgozása, tartósítása és a hús modern eszközök nélküli tárolása, a növények tárolása, feldolgozása, még egy hentes szakmunkás bizonyítványt, további konzervipari ismereteket is feltételez, – és legalább egy élelmiszeripari technikusi bizonyítvány kiosztását is megköveteli.

Parasztnak lenni állattartót is jelentett

Az állatokkal folyamatosan fellépő betegségeket is gyógyítani kellett. Egy személyes élmény:

„Kisgyermekként láttam, hogy az egyik tehén benyelt egy almát, ami rögtön megakadt a torkán és ezért fuldoklott. Az állatorvos azt tanácsolta, hogy metsszék el a nyakát és mérjék ki az állatot, mert menthetetlen. Nos, az egyik öreg tanulatlan „buta paraszt” amikor ezt meghallotta, megfogta a Dr. úr gallérját és kitessékelte az istállóból. Kért egy kicsi kést, benyúlt az állat szájába és szétvágta az almát. Ez a tehén utána még számtalan borjút ellett.” Tehát a „buta parasztnak” jár egy állatorvosi diploma is!

De régen csak nagyon indokolt esetben fordult emberorvoshoz is. Ma ilyenkor már megyünk kórházba, mert a kisebb betegségeket odahaza kezelte, otthon szült, a kertben megtermelte /vagy a környéken begyűjtötte/ a gyógynövényeket. Szinte minden faluban volt egy bába, vagy egy javasember, javasasszony, aki gyógyított embert és állatot egyaránt. Tehát jár egy orvosi és egy gyógyszerészi diploma is ennek a „buta parasztnak”.

Parasztnak lenni vegyészmérnököt is jelentett (?)

Saját maguk készítették a mosó, mosdó, mosogatószerüket, ruha, fa, falfestékeiket. – Talán ez megér egy vegyészmérnöki diplomát (?)

Fiatal házasoknak, ha nem örököltek, pénzük sem volt a mesteremberekre, akkor a rokonság felépített egy házat. Hopp: építészmérnök, kőműves, téglakészítő, (vályogvető) ács, tetőfedő szakmák kerestetnek. Ma, ha valaki megtanulja a vályogvetést és a nádazás mesterségét, akkor művész úrnak szólíttatja magát és mutogatják a TV-ben, mint valami nagy tudású csodabogarat.

Gyermekkoromban a nagymamám (A „Dédi”) a „kenderfődön (háztáji földön) felnézett az égre (nem az órájára, azt csak ünnepkor a templomba hordta.) és mondta, mennyi az idő.

Drága kisfiam, Péter, szedd össze a katonáidat és pakold bele a répaleveleket a talicskába és menjünk haza, mert eljött a főzés ideje. Én meg vígan toltam a répalevelekkel és friss zöldségekkel teli talicskát hazafele. A répaleveleket a tyúkoknak átszórtam, a zöldségeket meg a mama ebédre megfőzte. Olyan finom borsólevest, mint akkor, azóta sem ettem, (Pedig őtőle sokat tanultam a főzést.) – mert az „igazi” volt.

Régen az öreg paraszt ránézett az égre és mondta: – most kell vetni, most aratni, most kaszálni, most haza kell hajtani az állatot, most sietni kell, mert jön az eső, a jég, vagy a hó. – Napszaktól függetlenül, arra van észak, arra dél és hogy mennyi az idő. Tehát ennek a ‘buta parasztnak’ jár egy csillagász és egy meteorológus diploma is!

Napjainbkban

Míg napjainkban magukat művészeknek, celebeknek szólíttató emberek tucatjaival van teli a média, addig ezeket az embereket száz évvel korábban a legutolsó csárdából is elhajtották volna a zenészek, mint csepűrágó, tehetségtelen kontárokat! Ugyanis zeneművészeti főiskola nélkül is csodálatos zenészei voltak a vidéknek, akik nem gőgösen pöffeszkedtek, hanem szolgálták a művészetükkel a népet. Népünk zeneiségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a kétszázezer népdal, ami kinyomtatva is megtalálható, az olyan valóban tehetséges és elkötelezett művészeknek köszönhető, mint Kodály Zoltán. De soha ne felejtsük, ezek a remekművek a nép ajkán keletkeztek! Az volt az igazi „magyar virtus”!

De tudod, ha „a most a tanultak valamelyike” elvégzi a képzőművészeti főiskolát, és az ott elsajátított tudásával a kétszáz évvel korábban élt, férjhez menni szándékozó tizenhét éves „buta” parasztlány kelengyéjének csupán tizedrészét képes megcsinálni, akkor már művésznek nevezi magát, saját stílusirányzatot indít, a saját, sokszor teljesen használhatatlan kreálmányait, a divatbemutatók kifutóira viszi.

Mondd, hol itt az igazság?

Mondd, összeszámoltad, hogy hány diplomát és különböző végzettséget kellene szétosztanod minden egyes „buta paraszt” között. Azon embereknek, akiket te leszólsz, míg a te tanult, művelt /embered/ csupán egyetlen tudományágban jeleskedik? Feltéve, ha tényleg jeleskedik és nem valami kókler, aki csak azért kapott valami tudományos címet, mert a családba tartozik és összehoztak neki is egyet, mert ugye „ő is megérdemli”.

Tudod, az a ‘buta paraszt’, aki nem járt iskolába, kisgyermekkorától járta az élet iskoláját a nap huszonnégy órájában. Mindent eltanult az öregektől. Így amikor Ő maga is öregember lett. Többet tudott, mint száz egyetemi professzor, akik egymásnak jól hangzó titulusokat osztogatnak a felületes tudásukra és lenéznek mindenkit, akiknek nem jutott az ő szedett-vedett címeikből. Mert nem tartoznak az ő köreikbe!

Ezek után, ugye elhiszed nekem, hogy a te „tanult /embered/”, aki a tudását az én „buta parasztomtól” tanulta (lopta). Sok ezerszer többel tartozik az én népemnek, mint amivel bármelyik magyar tartozna neki, vagy neked?” Ezen gondolkodj el.

    <– Kezdőlap | Még több érdekes olvasmány |

    forrás: facebook