Nincs tulajdonom
Üdv 2030-ban. Semmim sincs, nincs magánéletem, és az életem soha nem volt jobb.
Üdvözlünk a 2030-as évben. Üdvözlünk a városomban – vagyis inkább a „mi városunkban”. Nincs semmim. Nincs autóm. Nincs házam. Nincsenek semmilyen háztartási gépem vagy ruháim.
Furcsának tűnhet, de számunkra, ebben a városban, tökéletesen érthető. Minden, amit eddig terméknek tekintettél, mára szolgáltatássá vált. Hozzáférünk a közlekedéshez, a szálláshoz, az élelmiszerhez és mindenhez, amire a mindennapi életünkben szükségünk van. Ezek a dolgok egyenként ingyenesek lettek, így végül nem volt értelme sokat birtokolni.

Először a kommunikáció digitalizálódott és mindenki számára ingyenessé vált. Aztán, amikor a tiszta energia ingyenessé vált, a dolgok felgyorsultak. A közlekedés ára drámaian csökkent. Nem volt értelme többé autót birtokolni, mert egy vezető nélküli járművet vagy egy repülő autót perceken belül megtehettünk hosszabb utakra. Sokkal szervezettebb és összehangoltabb módon kezdtünk el közlekedni, amikor a tömegközlekedés könnyebbé, gyorsabbá és kényelmesebbé vált, mint az autó. Ma már alig hiszem el, hogy elfogadtuk a torlódásokat és a forgalmi dugókat, nem is beszélve a belső égésű motorok okozta légszennyezésről. Mire is gondoltunk?
Néha biciklivel megyek meglátogatni néhány barátomat. Élvezem a testmozgást és a biciklizést. Valahogy arra készteti a lelkemet, hogy együtt utazzunk. Vicces, hogy egyes dolgok sosem veszítik el az izgalmukat: a gyaloglás, a biciklizés, a főzés, a rajzolás és a növénytermesztés. Tökéletesen logikus, és emlékeztet minket arra, hogyan fejlődött ki a kultúránk a természettel való szoros kapcsolatból.
„A környezeti problémák távolinak tűnnek”
A városunkban nem fizetünk bérleti díjat, mert valaki más használja az ingyenes helyiségünket, amikor nincs rá szükségünk. A nappalimat üzleti megbeszélésekre használom, amikor nem vagyok ott.
Néha-néha úgy döntök, hogy magamnak főzök. Könnyű – a szükséges konyhai eszközöket perceken belül házhoz szállítják. Amióta ingyenessé vált a közlekedés, megszűnt ennyi mindent bezsúfolni az otthonunkba. Miért tartanánk tésztakészítőt és palacsintafőzőt a szekrényeinkben? Egyszerűen megrendelhetjük őket, amikor szükségünk van rájuk.
Ez megkönnyítette a körforgásos gazdaság áttörését is. Amikor a termékekből szolgáltatások válnak, senkit sem érdekelnek a rövid élettartamú dolgok. Mindent a tartósságra, a javíthatóságra és az újrahasznosíthatóságra tervezünk. Az anyagok gyorsabban áramlanak a gazdaságunkban, és viszonylag könnyen átalakíthatók új termékekké. A környezeti problémák távolinak tűnnek, mivel csak tiszta energiát és tiszta termelési módszereket használunk. A levegő tiszta, a víz tiszta, és senki sem merné megérinteni a természet védett területeit, mert ezek olyan értéket képviselnek a jólétünk szempontjából. A városokban rengeteg zöldterület, növény és fa található mindenhol. Még mindig nem értem, miért töltöttük ki a múltban a város összes szabad helyét betonnal.
A vásárlás halála
Vásárlás? Nem igazán emlékszem, mi az. A legtöbbünk számára ez már arról szól, hogy kiválasszuk a felhasználandó dolgokat. Néha szórakoztatónak találom, néha pedig csak azt akarom, hogy az algoritmus tegye meg helyettem. Jobban ismeri az ízlésemet, mint én magam mostanra.
Amikor a mesterséges intelligencia és a robotok átvették a munkánk nagy részét, hirtelen lett időnk jól étkezni, jól aludni és időt tölteni másokkal. A csúcsforgalom fogalma már nem értelmes, mivel a munkánkat bármikor elvégezhetjük. Nem igazán tudom, hogy munkának nevezném-e még. Inkább olyan, mint a gondolkodás ideje, az alkotás ideje és a fejlesztés ideje.
Egy ideig minden szórakozássá vált, és az emberek nem akarták magukat nehéz kérdésekkel bajlódni. Csak az utolsó pillanatban jöttünk rá, hogyan lehet ezeket az új technológiákat jobb célokra is használni, mint pusztán az idő eltöltésére.
„Másfajta életet élnek a városon kívül”
A legnagyobb aggodalmam azok az emberek, akik nem a városunkban élnek. Azok, akiket elvesztettünk útközben. Azok, akik úgy döntöttek, hogy túl sok lett ez a sok technológia. Azok, akik elavultnak és haszontalannak érezték magukat, amikor a robotok és a mesterséges intelligencia átvették a munkánk nagy részét. Azok, akik felháborodtak a politikai rendszeren és ellene fordultak. Ők másfajta életet élnek a városon kívül. Vannak, akik kis, önellátó közösségeket hoztak létre. Mások egyszerűen üres és elhagyatott házakban maradtak kis 19. századi falvakban.
Időnként bosszant, hogy nincs igazi magánéletem. Nincs olyan hely, ahol ne regisztrálnának. Tudom, hogy valahol mindent rögzítenek, amit teszek, gondolok és álmodom. Csak remélem, hogy senki sem fogja ezt ellenem felhasználni.
Összességében jó élet ez. Sokkal jobb, mint az az út, amin jártunk, ahol egyértelművé vált, hogy nem folytathatjuk ugyanazzal a növekedési modellel. Szörnyű dolgok történtek velünk: életmódbeli betegségek, klímaváltozás, menekültválság, környezetkárosodás, teljesen zsúfolt városok, vízszennyezés, légszennyezés, társadalmi nyugtalanság és munkanélküliség. Túl sok embert veszítettünk el, mielőtt rájöttünk, hogy másképp is csinálhatnánk a dolgokat.