<– Kezdőlap | Még több érdekes olvasmány |
Párizs
Párizs (franciául:Paris, IPA: [paʁi]ⓘ, latinul: Lutetia, vagy a későbbi neolatin Lutetia Parisiorum) Franciaország fővárosa. Az ország északi részén, a Szajna folyó partján terül el, az Île-de-France régió (vagy Région Parisienne) szívében. Párizs Európa egyik legnépesebb városa. Becsült népessége elővárosait nem számítva 2006 januárjában 2 167 944 fő volt, ám agglomerációival a Párizsi „unité urbaine” (városi terület) populációja 2005-ben több volt mint 9 millió fő, míg a Párizs „aire urbaine” (fővárosi terület) 12 millió lakost számlált.
Párizsi Opera
A két párizsi operaház közül a korábbi az Opéra Garnier (más néven Palais Garnier). Nevét tervezőjéről, Charler Garnier francia építészről kapta. Méretei hatalmasak: alapterülete 11 000 négyzetméter, 2200 nézőt tud befogadni egyszerre
Párizsi balerinákat nem a művészetükért szerették
Párizsi balerinákat nem a művészetükért szerették. Kinek mi jut eszébe a balettről? Fiatal lányok tütüben, ahogy kecsesen mozognak a színpadon. Ártatlanság, szépség, kifinomultság. Minden mozdulatukban van valami megfoghatatlan magasztosság. Na, meg a prostitúció…
Prostitúció
Valóban: prostitúció. Nem elírás, nem csalás, nem ámítás. A XIX. században a szexmunka a balerinák életének megkerülhetetlen része volt. Ebben az időszakban a pénz, a hatalom és a prostitúció keveredett a párizsi opera varázslatos világával, ezzel téve kevésbé varázslatossá azt.
A Párizsi Opera Balett Intézetet a XVII. században alapították, és ez volt a világ legelső professzionális társulata. Fénye azóta sem halványodott, pláne nem a XIX. században, és igencsak magasra tette a lécet a leendő balerináknak – „csupán” annyi a hiba a gépezetben, hogy a táncosnők szexuális kizsákmányolás áldozataivá váltak.
Szereposztó kanapé a párizsi XIX. században?
A nők kislányként kerülhettek be az opera tánciskolájába, és hosszú évek kemény munkájával, szinte katonai kiképzés és brutális vizsgasorozatok után kaphattak esélyt arra, hogy hosszú távú szerződést kínáljanak számukra – mindeközben persze ugyanúgy folyamatosan órákra és meghallgatásokra jártak.
A gyakran alultáplált, és minden esetben – a kor elveihez mérten – alulöltözött lányok pedig komolyan ki voltak téve mind a társadalmi, mind a szexuális kizsákmányolásnak. Hiszen a Párizsi Opera gazdag férfi nézői nem a zene vagy a művészet szépségéért jártak az előadásokra – micsoda naiv gondolat -, hanem a gyönyörű, fiatal balerinák miatt, akik előadásonként kétszer is táncoltak. A férfiak pedig az előadáson „felmérték a kínálatot”, majd a színfalak mögött ajánlatot tettek az „egyéb” szolgáltatásokra.
Bordélyház a Párizsi Operában a XIX. században
Hatalommal rendelkező, gazdag férfiak
A háttérben valóságos férfiklub alakult, ahol a hatalommal rendelkező, gazdag férfiak összegyűlhettek, beszélgethettek, üzleteket köthettek – eközben pedig biztosan szivaroztak is – miközben a táncosnők szórakoztatták őket. A táncosoktól elvárták, hogy alávessék magukat a nézők minden igényének. Nem mintha egyébként lett volna más választásuk: ezeknek a nemes, fontos, gazdag férfiaknak a pénzéből tudták működtetni az operát. Patthelyzet?
Ráadásul ezek a bérletes nézők akkora hatalommal rendelkeztek, hogy még arra is hatásuk volt, hogy ki milyen szerepet kap, és kit rúgnak ki a társulatból. Ha olyan kedvük volt, szegénységben élő lányokat emelhettek fel, és tehettek sikeressé. Kényelmes szobát, magánórákat biztosítottak, a lányok édesanyja pedig sokszor elősegítette ezeknek a kapcsolatoknak a fenntartását. Na, de mégis miért? Azért, mert sok szegény háttérrel rendelkező balerina számára egy gazdag emberrel való kapcsolat fenntartása jelenthette az egyetlen esélyt a stabilitásra.
Mindig van kivétel
Persze volt kivétel is, hiszen mindig van kivétel. Voltak balerinák, akiknek sikerült mecénás nélkül érvényesülni, pusztán a saját képességeikre hagyatkozva. Persze, őket ugyanúgy lenézték, és megvádolták azzal, hogy szexmunka által lettek sikeresek.
<– Kezdőlap | Még több érdekes olvasmány |
Forrás : SHE
